A székely gazda üldögél a tornácon, pipázik, nézi a hegyeket, amikor odaszól az unokájának:
– Te, ficzkó, gyere csak ide!
– Mi az, nagyapám?
– Fogjad ezt a flaskát, s eredj le a kocsmába, hozz bele egy kis jóféle bort.
A gyerek elveszi a régi, csorba szélű üveget, nézi, forgatja, majd visszakérdez:
– De nagyapám… hát pénzt nem ad kend?
– Pénzt? Mit kezdjek én a pénzzel? Pénzből a bolond is tud bort hozni! Te csak indulj, oszt intézd el okosan.
A gyerek motyogva, de elindul lefelé a poros úton. A falubeliek már messziről nézik, ahogy belép a kocsmába az üres flaskával, pénz nélkül. Kis idő múlva látják is, hogy ugyanazzal a tempóval jön visszafelé, mintha mi sem történt volna.
Megáll a nagyapja előtt, leteszi a flaskát az asztalra. Az üveg kong az ürességtől.
A nagyapó felhúzza a szemöldökét:
– Ej, a fene essen beléd, hát hogy a ménkűbe képzeled?! Ki látott már olyat, hogy az ember üres flaskából bort igyék?!
A gyerek megvonja a vállát:
– Hát, nagyapám… teliből inni a bolond is tud!
