A 70 éves Géza bácsi büszkén besétál az orvosi rendelőbe. Elmeséli a dokinak, hogy a 40 éves, fiatal feleségével családot szeretnének alapítani, és utódot terveznek.
A doktor elmosolyodik:
– Nos, Géza bátyám, a kor nem feltétlenül akadály, de azért biztosra kell mennünk.
Ezzel a kezébe nyom egy pici, menetes mintavételi üvegcsét, hogy hozzon benne egy kis anyagot másnap reggelre az elemzéshez.
Másnap Géza bácsi pontosan érkezik, ám a kis üvegcsét tökéletesen üresen teszi le az asztalra. A doktor csodálkozva kérdezi:
– Hát a minta hol maradt, Géza bácsi?
Az öreg fáradtan megvakarja a fejét, és komótosan mesélni kezd:
– Jaj, doktor úr, ne is kérdezze! Kész katasztrófa volt az éjszaka. Amint hazaértem, rögtön nekiálltam. Először megpróbáltam jobb kézzel, de meg sem moccant. Gondoltam, hátha a bal kezem ügyesebb, de azzal se mentem semmire.
Látta a feleségem, hogy egyedül nem boldogulok, hát odajött segíteni. Beleadott apait-anyait, de teljesen hiába.
Ekkor már átkiáltottunk a szomszéd Marikának, hogy jöjjön át, hátha ő tud valami jó fogást. Marika először kézzel próbálkozott, aztán mikor látta, hogy reménytelen, bevetette a fogait meg a száját is… de semmi!
Végül befutott Marika huszonéves lánya is. Ő még jól meg is nyálazta az egészet, hogy hátha úgy jobb lesz a tapadás, de meg se rezzent!
A doktor tágra nyílt szemekkel, elképedve hallgatja a beszámolót:
– Te jó ég, Géza bácsi… És ezután mi történt?
– Hát mi lett volna? Hajnali egykor feladtuk a francba az egészet. Doktor úr, négyen voltunk rá, de egyszerűen sehogy sem bírtuk lecsavarni ezt a rohadt műanyag kupakot az üvegről!
