Egy egyedülálló, tehetős hölgy internetes társkeresőn adja fel a következő hirdetést:
„Olyan férfit keresek, aki tisztelettel bánik velem, nem hagy el az első nehézségnél, és igazán emlékezetes partner.”
Napokon át özönlenek az üzenetek, de egyik jelentkező sem nyűgözi le igazán.
Aztán egy délután megszólal a kapucsengő.
A nő ajtót nyit, és döbbenten látja, hogy egy idős férfi ül előtte elektromos kerekesszékben. Se karja, se lába.
– Elnézést, miben segíthetek? – kérdezi zavartan.
– A hirdetésére jelentkeztem – feleli a férfi mosolyogva. – Úgy gondolom, én vagyok az ideális jelölt.
– Tényleg? És ezt mire alapozza?
– Nézzen rám! Nincs kezem, tehát biztosan nem emelek önre kezet. Lábam sincs, így elsétálni sem fogok.
A nő elmosolyodik.
– Rendben, de a hirdetésben az is szerepelt, hogy emlékezetes partner legyen.
A férfi erre kacsint egyet:
– És maga szerint mivel csengettem be?
