Pista több napja kórházban fekszik. A felesége, Marika egyetlen percre sem hagyja magára. Reggeltől estig mellette ül, fogja a kezét, és reménykedik, hogy hamarosan jobban lesz.
Egyik délután Pista végre kinyitja a szemét, és gyengén int a feleségének.
– Gyere közelebb egy kicsit…
Marika odahajol.
– Mondd, drágám!
Pista elmosolyodik.
– Tudod… Amikor elvesztettem a munkámat, ott voltál mellettem.
– Persze, hiszen szerettelek.
– Aztán amikor becsődölt a vállalkozásom, akkor sem hagytál el.
– Eszembe sem jutott.
– Amikor elárverezték a házunkat, és albérletbe költöztünk, akkor is velem maradtál.
– Mindenben melletted álltam.
– Most pedig itt fekszem a kórházban… és te még mindig itt ülsz mellettem.
Marika meghatódva megszorítja a kezét.
– Mit szeretnél mondani?
Pista sóhajt egy nagyot.
– Azt gondolom, hogy baromira nem hozol szerencsét!
