Az öreg postás már 35 éve hordta ki a küldeményeket nap mint nap, hóban, szélben és a legnagyobb hőségben is. Lassan elérte a nyugdíjkorhatárt, ezért azok, akik ismerték és szerették, az utolsó munkanapján valamilyen ajándékkal készültek neki.
Az egyik háznál az egész család várta, és egy kis ajándékcsomagot adtak át neki, a következőnél pedig egy doboz finom szivarral lepték meg.
A harmadik háznál viszont a gyönyörű, fiatal szőke háziasszony sokat sejtető hálóköntösben várta. Megfogta a postás kezét, bevezette a hálószobába, és élete legszenvedélyesebb szeretkezésében részesítette. Miután kipihenték magukat, a lány kiment a konyhába, és finom reggelit készített neki.
Evés közben a postás észrevette, hogy a kávéscsészéje alatt egy százas lapul.
– Amit eddig kaptam, túl szép ahhoz, hogy szavakba lehessen önteni! – mondta a postás. – De azt azért szeretném megkérdezni, hogy a százast miért kapom?
– Tegnap este mondtam a férjemnek, hogy ma van az utolsó munkanapod – felelte a lány –, és megkérdeztem tőle, mit adjak neked.
Erre azt mondta: „Bazdmeg, adj neki egy százast!”
A reggeli már az én ötletem volt.
