Egy vak férfi betér egy elegáns étterembe. Leül az egyik asztalhoz, mire a pincér udvariasan odalép hozzá.
– Jó napot kívánok, uram! Hozhatom az étlapot?
– Köszönöm, de nem sok hasznát venném. Inkább hozzon nekem egy használt villát!
A pincér meglepődik.
– Egy használt villát? Ugyan minek?
– Tudja, nekem nagyon jó a szaglásom. Ha megszagolom, rögtön tudni fogom, mit szeretnék enni.
A pincér furcsállja a dolgot, de hoz egy villát.
A férfi az orrához emeli, majd elégedetten bólint.
– Hmmm! Marhapörkölt nokedlivel! Tökéletes, azt kérek!
Másnap ismét megjelenik, és megint villát kér.
Megszagolja, majd felderül az arca.
– Ó, székelykáposzta! Nagyszerű, ma ezt választom!
Ez így megy napokon keresztül.
A pincér egy idő után elhatározza, hogy megtréfálja a különös vendéget.
Másnap reggel, mielőtt munkába indulna, fog egy tiszta villát, és a felesége bugyijához dörzsöli.
Amikor a vak férfi megérkezik az étterembe, a pincér már alig várja, hogy átadhassa neki.
– Tessék, uram! Ma különleges villával készültem!
A vendég megszagolja, elgondolkodik, majd hirtelen széles mosoly jelenik meg az arcán.
– Nahát! Nem is tudtam, hogy a Évike itt dolgozik!
