Egy elegáns grófné a férjével színházba megy egy szombat este.
A nő gyönyörű estélyi ruhát visel, de az előadás már az első felvonásban rettenetesen untatja.
A szünetben odafordul a férjéhez.
– Drágám, ne haragudj, de én ezt nem bírom tovább! Hazamegyek!
– Ahogy gondolod, kedvesem. Én azért megnézem a második felvonást is.
A grófné hazatér a kastélyba, ahol James, a hűséges inas fogadja.
– Jó estét, asszonyom! Máris véget ért az előadás?
– Számomra igen, James! Rettenetesen unalmas volt. Most pedig jöjjön velem a hálószobába!
Az inas kissé meglepődik, de engedelmesen követi.
A grófné megáll a szoba közepén.
– James, vegye le az ingemet!
Az inas zavartan teljesíti a kérést.
– Most a szoknyámat!
James azt is leveszi.
– A harisnyámat is, legyen szíves!
Az inas egyre vörösebb arccal engedelmeskedik.
– Most pedig a melltartómat!
James már alig mer a grófné szemébe nézni, de megteszi.
– Végül a bugyimat is!
Az inas óvatosan leveszi az utolsó ruhadarabot, majd zavartan várja, mi következik.
A grófné ekkor szigorúan a szemébe néz.
– És James! Ha még egyszer meglátom magán az én ruháimat, azonnal kirúgom!