A grófné és az inas

Egy elegáns grófné a férjével színházba megy egy szombat este.

A nő gyönyörű estélyi ruhát visel, de az előadás már az első felvonásban rettenetesen untatja.

A szünetben odafordul a férjéhez.

– Drágám, ne haragudj, de én ezt nem bírom tovább! Hazamegyek!

– Ahogy gondolod, kedvesem. Én azért megnézem a második felvonást is.

A grófné hazatér a kastélyba, ahol James, a hűséges inas fogadja.

– Jó estét, asszonyom! Máris véget ért az előadás?

– Számomra igen, James! Rettenetesen unalmas volt. Most pedig jöjjön velem a hálószobába!

Az inas kissé meglepődik, de engedelmesen követi.

A grófné megáll a szoba közepén.

– James, vegye le az ingemet!

Az inas zavartan teljesíti a kérést.

– Most a szoknyámat!

James azt is leveszi.

– A harisnyámat is, legyen szíves!

Az inas egyre vörösebb arccal engedelmeskedik.

– Most pedig a melltartómat!

James már alig mer a grófné szemébe nézni, de megteszi.

– Végül a bugyimat is!

Az inas óvatosan leveszi az utolsó ruhadarabot, majd zavartan várja, mi következik.

A grófné ekkor szigorúan a szemébe néz.

– És James! Ha még egyszer meglátom magán az én ruháimat, azonnal kirúgom!