A Váci utcai milliomos, aki megtalálta a boldogság kulcsát

A főszerkesztőm aznap reggel azzal a zseniális ötlettel dobta fel a napomat, hogy készítsek egy pörgős, utcai villáminterjút „A siker receptje” címmel. A feladat egyszerű volt: vadásszak le jól szituált, sikeresnek tűnő arcokat a belvárosban, és húzzam ki belőlük a nagy titkot.

Pisti, az operatőröm már a harmadik presszóját döntötte magába, és pont azon volt, hogy végleg feladja a hitét a hazai médiaiparban, amikor kiszúrtam őket. Ők voltak a főnyeremény.

A pasi pont úgy nézett ki, mint akit egy svájci luxusóra-reklámból vágtak ki: sármos, ezüstösen csillogó halánték, és az a fajta megingathatatlan magabiztosság, amit csak a vaskos offshore számlák garantálnak. Mellette egy kifogástalan, elegáns szőke nő lépdelt, büszkén kapaszkodva a karjába. Úgy festettek a Váci utca kövezetén, mintha a monacói kikötőből tévedtek volna ide.

Gondolkodás nélkül odaléptem hozzájuk, bevetve a legprofibb, vakító tévés mosolyomat. Láthatóan cseppet sem bánták a hirtelen jött rivaldafényt; a hölgy még gyorsan megigazított egy kósza hajtincset, mielőtt Pisti benyomta volna a felvétel gombot.

– Elárulná a nézőinknek, mi a titka? Hogyan lett önből multimilliomos? – kérdeztem, egyenesen a férfinak szegezve a mikrofont.

A férfi szeretetteljesen ránézett a párjára, gyengéden megsimogatta a kezét, majd olyan mély, szívből jövő hálával a hangjában, amit még a Nemzeti Színházban is megirigyeltek volna, rávágta:

– Ez kizárólag a csodálatos feleségem érdeme!

Esküszöm, ebben a pillanatban már láttam magam előtt a könnyeikkel küszködő nézőket a képernyők előtt, és a főcímet: „A szerelem a legjövedelmezőbb részvény”. A nő szerényen, kissé elpirulva mosolygott bele a lencsébe, mint egy romantikus mozi főhősnője. De hát a riporteri ösztönöm nem hagyott nyugodni, muszáj volt mélyebbre ásnom.

– Ez fantasztikusan hangzik! Hogyan kell ezt elképzelni? – kérdeztem csillogó szemmel.

A férfi arcán egyetlen izom sem rándult. Ugyanazzal a lehengerlő, magabiztos mosollyal nézett bele egyenesen a kamerába, és hideg profizmussal csak annyit mondott:

– Úgy, hogy mielőtt feleségül vettem, még milliárdos voltam.