Béla egyik éjszaka álmában hangosan beszélni kezd:
– Jolika! Várj meg, Jolika! Mindjárt megyek!
A felesége azonnal felébred, és oldalba böki.
– Béla! Ki az a Jolika?!
– Miféle Jolika, drágám?
– Ne játszd a hülyét! Az előbb még álmomból is felébresztettél vele!
Béla gyorsan kapcsol.
– Jaj, szívem, hát az csak egy versenyló! Tegnap fogadtam rá a lóversenyen!
Marika gyanakodva méregeti, de végül annyiban hagyja.
Másnap Béla jókedvűen hazaér.
– Na, asszony, történt ma valami érdekes?
– Nem sok. Ja, de mégis! Keresett valaki telefonon!
– Kicsoda?
– A lovad, Béla! És azt üzente, hogy ma este megint vár az istállóban!
