Két régi barát összefut a kocsmában.
– Na, Józsi, hogy bírod az anyósodat? Hallottam, már egy hónapja nálatok lakik!
– Ne is kérdezd! Amióta beköltözött, úgy érzem magam otthon, mint egy katonai kiképzőtáborban.
– Miért, ennyire szigorú?
– Reggel megszabja, mikor keljek, délben eldönti, mit ebédeljünk, este meg még a távirányítót is elveszi tőlem!
– És te ezt hagyod? Hát ki hordja nálatok a nadrágot?
Józsi kihúzza magát:
– Azért engem sem kell félteni! Nálunk minden vitában az enyém az utolsó szó!
A barátja elismerően bólint:
– Na, ezt már szeretem! És mi az az utolsó szó?
Józsi lehajtja a fejét:
– „Értettem, anyuka!”
