Az öreg postás már 35 éve járta ugyanazokat az utcákat, és hordta ki a küldeményeket hóban, szélben, rekkenő hőségben. Közeledett a nyugdíjhoz, ezért az utolsó munkanapján a környékbeliek, akik jól ismerték és szerették, apró ajándékokkal búcsúztatták.
Az egyik háznál az egész család várta, és egy kis ajándékcsomagot adtak neki. A következő helyen egy doboz finom szivart kapott.
A harmadik háznál azonban a gyönyörű, fiatal szőke háziasszony sokat sejtető hálóköntösben nyitott ajtót. Megfogta a kezét, bevezette a hálószobába, és élete legszenvedélyesebb szeretkezésében részesítette.
Miután kipihenték magukat, a nő kiment a konyhába, és finom reggelit készített neki. Evés közben a postás észrevette, hogy a kávéscsészéje alatt egy százas lapul.
– Amit eddig kaptam, arra tényleg nincsenek szavak! – mondta. – De azt megkérdezhetem, hogy a százast miért kapom?
– Tegnap este mondtam a férjemnek, hogy ma van az utolsó munkanapod – felelte a nő –, és megkérdeztem tőle, mit adjak neked.
Erre azt mondta: „Bazdmeg, adj neki egy százast!”
A reggeli már az én ötletem volt.
