Tartalékos bevonulás van, az udvaron hosszú sorban állnak az emberek. A főtörzs egy listával a kezében jár fel-alá, és katonás hangerővel szólítja a neveket. Aki hallja a nevét, egyből ugrik előre és ordítja:
– Parancs!
– Kovács János!
– Parancs!
– Tóth László!
– Parancs!
Egyszer csak elhangzik:
– Drács Ferenc!
Csend. Senki nem mozdul.
A főtörzs morog egyet, hátrateszi a lapot, majd folytatja a névsorolvasást. Minden név után jön a „Parancs!”, fegyelem van, mint a cövek.
A végére érnek. A sor már elfogyott, csak egyetlen ember áll ott bizonytalanul… meg a papír a főtörzs kezében.
A főtörzs újra belenéz a listába, majd ordít:
– Drács Ferenc!
Semmi.
– Hol van Drács Ferenc?! – emeli fel a hangját.
A magányos alak végül óvatosan megszólal.
– Magát hogy hívják?! – fordul rá a főtörzs.
– Dr. Ács Ferenc!
