Egy kis vidéki bíróságon harcol a házaspár a gyerekek felügyeleti jogáért. A feszültség tapintható, mindkét szülő magának akarja a kicsiket. A bíró, mielőtt meghozná a döntést, megadja a szót az anyának.
Az asszony büszkén kihúzza magát, és így érvel:
– Bíró úr, a dolog pofonegyszerű. Én hordtam ki őket kilenc hónapig, én éltem át a szülési fájdalmakat, és én hoztam őket a világra. Emiatt a gyerekek egyértelműen hozzám tartoznak!
A bíró megfontoltan bólint, majd a férj felé fordul:
– És ön mit tud felhozni a saját igaza mellett, uram?
A férj egy pillanatra elgondolkodik, megvakarja az állát, majd nyugodt hangon megszólal:
– Nézze, bíró úr… Ha én bedobok egy kétszázast a kávéautomatába, és a gép kiad egy pohár forró kapucsínót, akkor az a kávé most a gépé, vagy azé, aki bedobta a pénzt?
