Az egyik kisvárosi gyógyszertárban egy csendes délelőttön egyszer csak hatalmas robbanás rázta meg az épületet. A kirakatüveg úgy hullott szét, mint a konfetti, füst gomolygott kifelé, az utcán pedig azonnal megállt az élet. A szomszéd boltosok kiszaladtak, a járókelők tátott szájjal bámulták a fekete füstöt, a távolból már szirénázva közeledtek a tűzoltók és a mentők.
A gyógyszertár ajtaja helyén csak egy üvegtől csillogó keret maradt, amikor hirtelen kitámolygott a patikus. Köpenye csupa korom, haja égnek áll, szemöldöke félig leperzselve. Még mindig köhögött a füsttől, miközben a kíváncsiskodók rémülten húzódtak hátrább.
A bejárat mellett egy idős néni álldogált, aki épp receptet akart kiváltani, de most remegő kézzel szorongatta a táskáját. A patikus meglátta, odavonszolta magát hozzá, és lihegve, még mindig csatakosan így szólt:
– Kedveském… kérjen egy új receptet az orvosától… de mondja meg neki… hogy NE kézzel írja… hanem NYOMTASSA KI!!!
