Két pszichiáter beszélget:

A pali halálra váltan ront be a körzeti orvoshoz, a nadrágja szinte remeg rajta.

– Doktor úr, baj van, nagy baj! A „micsodám” két hete elkezdett feketedni, egyszerűen nem tudom, mit tegyek!

Az orvos szemüveget igazít, alaposan megszemléli a dolgot, majd mély sóhajtással rázza a fejét:
– Te jó ég… Ritka kór ez, uram. „Nibrinubri”-nak hívják.

– És mi a gyógymód? – kérdezi a beteg fuldokolva.
– Fájdalmas lesz, de nincs más választás: azonnal le kell vágni.

A pasi úgy menekül el a rendelőből, mintha üldöznék, és azonnal bejelentkezik egy másik szakorvoshoz. Előadja a kálváriáját, a doki pedig hosszas vizsgálat után csak bólint:
– Sajnos a kollégának igaza van. A diagnózis helyes: ez nibrinubri. Nem tehetünk mást, le kell vágnunk.

A fickó már szinte az idegösszeomlás szélén áll, ezért elmegy a város legnevesebb, legdrágább professzorához. Az öreg doki szivarfüstbe burkolózva méri fel a terepet, majd percekig tartó vizsgálat után elneveti magát.

– Uram, a kollégák nem tévedtek, ez valóban a rettegett nibrinubri.

– Tehát tényleg le kell vágni?! – zokogja a beteg.
– Dehogy kell, fiam, dehogy kell! – legyint a professzor megnyugtatóan.

– Felesleges lenne az operáció. Magától le fog esni!