A doktor úr éppen a rendelőben adminisztrál, amikor nagy kiabálásra lesz figyelmes a kapu előtt. Olyan veszekedés megy, mintha legalábbis örökségen marakodnának.
Kintről az derül ki, hogy a 80 éves Piri néni és a 90 éves Józsi bácsi ordítoznak egymással.
A doktor sóhajt egyet, kimegy hozzájuk:
– Ej, Piri néni, Józsi bátyám, hát mi ez a nagy lárma?
– Jaj, doktor úr, én ezt úgy szégyellem! – sopánkodik Piri néni.
– Ugyan már, magunk közt vagyunk – legyint a doktor. – Mondja csak!
– Hát az van, doktor úr… hogy az apjukkal nem bírok. Már egy hete ágaskodik neki!
A doktor elkerekedett szemmel néz Józsi bácsira.
– Na, Józsi bátyám… mutassa csak!
Az öreg büszkén megmutatja – és bizony áll, mint a cövek.
A doktor vakarja a fejét. Ötvenéves létére örül, ha hetente egyszer… itt meg a kilencvenéves már egy hete.
– No, ezt megvizsgáljuk – mondja, és közelebb hajol. Felhúzza a bőrt… és látja ám, hogy valami fekete mászkál körbe-körbe.
Nagyítót ragad.
– Nini… hát ez egy hangya! – kiált fel.
Fog egy csipeszt, óvatosan kiveszi a hangyát. Abban a pillanatban Józsi bácsi nagy gerjedelme azonnal megszűnik.
– Jaj, doktor úr, hálásan köszönöm! – mondja az öreg. – Mivel tartozom?
A doktor mosolyogva legyint:
– Semmivel, Józsi bátyám!
Majd zsebre vágja a csipeszt, és hozzáteszi:
– De a hangya itt marad!
