Miért nem voltak kövérek a parasztok 100 évvel ezelőtt? Őseink napi étrendje meg fog lepni
Az elmúlt évtizedek során, a globalizáció jelenségével együtt, táplálkozási szokásaink jelentős változáson mentek keresztül. Manapság hozzáférhetünk Ázsiából származó egzotikus gyümölcsökhöz, Amerikában termesztett zöldségekhez és a világ legtávolabbi óceánjaiból származó friss halhoz. Egy évszázaddal ezelőtt azonban a emberek gasztronómiai lehetőségei sokkal korlátozottabbak voltak.
Egy román orvos 1895-ben megjelent művében egy teljes fejezetet szentel az őseink táplálkozásának.
Az író megjegyzi, hogy a őseing szokásos ételei általában otthon készültek, és ugyanazon a napon vagy legfeljebb két napon belül elfogyasztották őket. Abban az időben az élelmiszer-adalékanyagokat, mesterséges zsírokat, édesítőszereket és finomított cukrokat nem használták az ételek elkészítéséhez.
A főldművelő parasztok nagyon szegények voltak
A parasztok szegények voltak, és szükségből a legjobb termékeiket eladták, míg a gyengébb minőségű élelmiszereket maguknak tartották meg.
A puliszka sokkal elterjedtebb volt, mint a kenyér, mivel könnyebben elkészíthető volt, és a búzából készült kenyeret különleges alkalmakra tartogatták.
Abban az időben sok olyan ételt fogyasztottak, amelyek ma már kevésbé népszerűek, például libatopot, podagrafüvet, céklalevelet, hajdinát, kölest, lóbabot, kendermagolajat és jufát (kendermagból készült étel). A parasztok általában naponta háromszor ettek puliszkát.
A hús ritka luxusnak számított, mivel sok paraszt eladta, hogy megengedhessen magának más szükségleteket, amelyeket nem tudott előállítani. Még a tehetősebb falusiak is kerülték a húsfogyasztást, arra hivatkozva, hogy őseik is hasonló módon táplálkoztak.
A kocsma, a falu legjövedelmezőbb vállalkozása
A falusi kocsmáros általában jólétben élt. A kocsmárosok például tejet, tojást és sajtot árultak a piacon, hogy más szükséges javakat szerezzenek be, gyakran jelentős haszonnal.
Az elhízás gyakorlatilag ismeretlen volt mind az emberek, mind a háziállatok körében, mivel az élelmiszerfogyasztás korlátozott volt, és a fizikai munka – különösen a mezőgazdasági munka – intenzív volt.
A korabeli orvosok aggódtak amiatt, hogy a parasztok romlott kukoricát fogyasztanak, amelyről azt hitték, hogy hozzájárul egy súlyos betegség, a pellagra kialakulásához.
A böjt szokásos gyakorlat volt, amely csökkentette az elfogyasztott élelmiszer mennyiségét. Az író azonban megjegyezte, hogy a hosszú böjti időszakok, különösen a Nagyböjt, hozzájárultak a vidéki lakosság alultápláltságához.
Ennek ellenére a legnagyobb becsben tartott ételek az ünnepi alkalmakon fogyasztott fogások voltak, például a töltött csirke, amelyet nagy és ünnepélyes lakomákon szolgáltak fel.
