Egy tiltott szerelem, ami tragédiához vezetett. Heródes zsidó király neve szinte mindenkinek ismerősen cseng. Úgy írták le, mint egy „őrültet, aki megölte a családját és számos rabbit”, „a zsidó nemzet gonosz zsenijét”, „akit korlátlan ambíciói kielégítése érdekében bármilyen bűncselekményre kész volt”.
Úgy vonult be a történelembe, mint a király, aki elrendelte minden két éven aluli gyermek meggyilkolását Betlehemben…
Mivel Heródes nem volt királyi vérből való, kapcsolatot kellett teremtenie a Hasmoneus-dinasztia valamelyik tagjával.
Az ideális jelöltet II. Hürkanosz, a király és főpap fiatal unokájában látta, akinek az apja Heródes apjának szolgált, és akit Mattatiás Antigonosz megbuktatott, mielőtt Marcus Antonius beavatkozott volna.
A lányt Mariamnénak hívták…
Mariamné neve inkább az irodalom, mint a történelem szerelmeseinek ismerős. Nem csoda, hiszen ezt a hősnőt olyan híres szerzők örökítették meg, mint Boccaccio, Calderón de la Barca, Voltaire és mások.
Mariamné Kr. e. 54-ben született. Családja szembeszállt Rómával, majd Pompeius oldalára állt a polgárháborúban, amiért megfizettek. Apját kivégezték, anyjának sikerült megmentenie magát és lányát azzal, hogy Mariamnét feleségül adta Heródeshez. Igaz, az esküvőre néhány évet várni kellett, amíg a menyasszony felnőtt, hiszen a lány 13 éves volt.
Josephus Flavius a következőket írja Mariamnéról: „szépségével és méltóságteljes viselkedésével felülmúlta korának összes többi nőjét”.
A hasmoneus hercegnő szépségével elbűvölte Heródes királyt, aki úgy döntött, hogy második feleségévé teszi. Ebből a házasságból öt gyermek született. A királyné úgy forgatta az ujjai körül a férjét, ahogy akarta, és kérésére Heródes még a főpapot is lecserélte, helyére a testvérét, Arisztobuloszt állítva, ami nagy botrányt okozott.
Amellett, hogy Arisztobulosz mindössze 17 éves volt, túlságosan népszerű volt a zsidók körében. Ennek eredményeként Heródes elrendelte a kivégzését, mivel nagyon félt a hatalmától…
Mariamné dühös volt, és úgy döntött, hogy levelet ír Kleopátra egyiptomi királynőnek, hogy segítséget kérjen tőle. Kleopátra továbbította a kérést Marcus Antoniusnak, aki „behívatta” Heródest.
A király úgy döntött, hogy kivégzik, és megparancsolta sógorának, Józsefnek, hogy ölje meg Mariamnét, ha valami történne vele. Hiszen el sem tudta képzelni, hogy rajta kívül bárki más birtokolja a feleségét!
Józsefet lenyűgözte a királyné szépsége, és nem állt szándékában végrehajtani a parancsot. Marcus Antonius hamarosan elengedte Heródest, de ugyanakkor elkezdtek terjedni a pletykák a királyné és József kapcsolatáról…
Heródesnek nem volt erre ideje, mert újra útra kellett kelnie. A hatalmat ideiglenesen átadta nővérének, Saloménak. A nő ugyanazt a parancsot kapta, mint József – ha bármi történik, ölje meg a királynét.
Mariamnét a szartabi erődbe küldték. Egy Szóém nevű hadvezér őrizte, aki természetesen a gyönyörű királyné varázsa alá került, és elárulta neki Heródes kegyetlen parancsát.
Amikor a király visszatért, a felesége határozottan megtagadta, hogy megossza vele az ágyát. Heródes ekkor ismét úgy gondolta, hogy a felesége megcsalta. Salomé tanúskodott is ellene, és Heródes hitt a nővérének.
A király tehát elrendelte Mariamné kivégzését.
Csakhogy a felesége halála nem hozott megnyugvást a féltékeny férfinak. Heródes nem tudta elfelejteni a feleségét – róla nevezte el jeruzsálemi palotájának egyik tornyát…
Heródes ezért megparancsolta, hogy a kedves holttestét tartsák… mézben. Heródes hét évig őrizte így egy speciális szarkofágban a lakosztályában, ami kétes pletykák terjedéséhez vezetett.
Heródes lakomák és mulatságok végtelen sorozatába merült, de megölt felesége szelleme szó szerint kísértette. Miután ellátogatott Szamáriába, ahol összeházasodtak, Heródes súlyosan megbetegedett, majd meghalt.
A kegyetlen uralkodó szó szerint vérbe fojtotta saját családját. Megölte több feleségét, azok anyját, a nővére három férjét, és még saját gyermekeit sem kímélte (Heródes kivégezte három fiát).
Ezért a tetteiért Macrobius római grammatikus a „Saturnalia” című művében megírta a szállóigévé vált mondatot: „Jobb Heródes disznajának lenni, mint a fiának”.
