Az öreg postás már 35 éve hordta ki a küldeményeket nap mint nap, hóban, szélben és a legnagyobb forróságban is. Lassan elérkezett a nyugdíj ideje, ezért azok, akik ismerték és szerették, az utolsó munkanapján valamilyen ajándékkal búcsúztatták.
Az egyik háznál az egész család várta, és egy kis ajándékcsomagot adtak neki. A következőnél egy doboz finom szivart kapott, egy másik helyen pedig egy nagy doboz csalival lepték meg.
Az egyik háznál azonban a gyönyörű, fiatal szőke háziasszony sokat sejtető hálóköntösben várta. Megfogta a kezét, bevezette a hálószobába, és élete legszenvedélyesebb szeretkezésében részesítette.
Miután kipihenték magukat, a nő kiment a konyhába, és nagyszerű reggelit készített. Evés közben a postás észrevette, hogy a kávéscsészéje alatt egy százas lapul.
– Amit eddig kaptam, túl szép ahhoz, hogy szavakba lehessen önteni – mondta. – De azért szeretném megkérdezni, a százast miért kapom?
– Tegnap este mondtam a férjemnek, hogy ma lesz az utolsó munkanapod – válaszolta a nő –, és megkérdeztem tőle, mit adjak neked.
Azt mondta:
– „B*zdmeg, adj neki egy százast!”
Majd a nő hozzátette:
– De a reggeli már az én ötletem volt…
A postás becsönget egy házhoz. Az ajtót egy gyönyörű asszony nyitja ki lenge hálóingben.
A postás végigméri:
– Hűha, de jól nézel ki, kisanyám!
A nő gyorsan figyelmezteti:
– Csak szólok, a férjem fél órán belül itthon lesz!
A postás meglepődik:
– De hát én nem is csináltam semmit!
Mire a nő:
– Tudom, csak gondoltam szólok, hogy nincs túl sok időnk…
