Az idős postás 35 éven keresztül minden egyes nap kézbesítette a küldeményeket, akár esett, akár fújt, vagy éppen tombolt a nyári hőség. Eljött azonban a nyugdíj ideje, így az utolsó munkanapján az ismerős környékbeliek ajándékokkal készültek neki.
Az első háznál a család egy kis ajándékcsomaggal várta. A következő címen egy doboz minőségi szivart kapott.
Amikor a harmadik házhoz ért, a gyönyörű, fiatal szőke háziasszony egy sokat sejtető hálóköntösben fogadta. Kézen fogta, bevitte a hálószobába, és élete legszenvedélyesebb szeretkezésével búcsúztatta.
Utána a nő reggelit készített neki. A postás falatozás közben észrevette, hogy a kávéscsészéje alatt ott lapul egy százas.
– Ez az egész több, mint amiről valaha álmodtam! – mondta a postás. – De áruld már el, a százast miért kapom?
– Tegnap este elmondtam a férjemnek, hogy ma dolgozol utoljára – válaszolta a nő. – Megkérdeztem tőle, mit adjak neked búcsúzóul.
Azt felelte: „Bazdmeg, adj neki egy százast!”
A reggeli viszont már az én ötletem volt.
